gyorsbüfé

Ha elgondolkoznék rajta, hogy nekem tulajdonképpen mi az ideális munka, biztos vagyok benne, hogy semmi értelmes nem jönne ki belőle. Még egy ilyen gyorsétteremből is biztosan kirúgnának két hét alatt. Vagy azért, mert beszólnék a főnöknek, vagy egy vásárlónak, vagy mert nyilvánosan... hát szép dolgokat csinálnék egy pincérnővel. Persze az teljesen más, hogy ezeket a dolgokat igényli a szervezetem. Van, aki könyvet olvas, van aki vizet iszik, én meg imádom megmondani az igazságot az embereknek, és lefektetni egy csinos lányt. De egy füves cigi éppen olyan jó élmény. A kettő együtt pedig már igazi extázis. Végeredményben talán meg kéne néznem azt az állást, amit a nyomozó ajánlott. Igaz benne sem bízom, mert köze van a rendőrökhöz, akiknek az elnevezésében pedig ott van a két betűs kis szó, amit ki nem állhatok... de legalább lenne állásom, amivel pénzt kereshetek, amiből kifizethetem a tartozásaimat, és vehetek jó minőségű füvet. Persze csak gyógyászati célból.

Azt mondják nem jó a szervezetnek, hogy ha drogot fogyaszt az ember, és hasonlók. Függő leszel tőle, meg egy idő után meghalsz. Én nem vagyok függő. Csak beteg. Legalábbis ezt beszéltük meg a dokival.

Egy bajom van még az ilyen üzletekkel, és éttermekkel, meg gyorsbüfékkel, ahol mindenkinek kis névtábla van a ruháján. Hogy mindenkinek ugyan az a családneve. Segíthetek? vagy Mit adhatok? Grace, Anna, Valerie, és hasonló szépségek. Nem bírnék ebbe a nagy családba tartozni. És szerencsére nem is tartozom. Nem csak pénzügyileg nem.

De most már tényleg bele kell fognom az álláskeresésbe, mert nem akarom mindig a szomszéd nénit lehúzni. Bár nem is igazán nevezném lehúzásnak, hiszen segíteni szoktam neki. Már ha az, hogy amikor boltba megyek, neki is bevásárolok, vagy elviszem a kutyáját a parkba. Az van megbeszélve, hogy sétálok vele, össze-vissza a városban, de a parkban is éppen olyan jól megvan, mintha járkálnék vele. Miatta is megbüntettek. De azt a büntetést postán elküldtem a néninek. Rejtélyes módon nem gondolkozott el rajta, hogy miért postán küldik a kutyája neveletlensége miatt beszerzett büntetést. Szerencsére engem sem kérdezett. Én pedig az: amiről nem tud, az nem fáj híve vagyok.

Mindenesetre megint sikerült elkalandoznom, a pincérnő melleit figyelve. Nyilván észrevette már, de még nem éreztem, hogy bevert volna egyet, szóval talán nem zavarja. Vagy épp ezért csinálta azt a kis mozdulatot... Bár így csak még csinosabb.

Nem igazán fog meg egyik ital sem, amiket felsorol - hiszen mit is vártam - de amikor meghallom, hogy orgazmus, nem szó szerint, de felkapom a fejem. Egy helyen sem hallottam még ezt a szigeten, így megint el kell vigyorodnom. Tetszik nekem ez a.. hát fogalmam sincs mi volt a neve. - Először is a belegyezésedet a műszakod után egy... orgazmusba. De egyelőre egy sör is tökéletes lesz.

Lélekben már felkészültem rá, hogy újfent egy olyan nővel találkoztam, aki mindjárt lekever egy pofont, de kicsit sem zavart volna. Tetszene, ha bántana. Azért próbálok nem túl mocskos dolgokra gondolni, miközben figyelem, és várom a válaszát, hiszen abból nem sül ki jó, ha én beleélem magam a dolgokba. Különben is, figyelmeztetnem kell magam, hogy ha mégis elragadna az a kis dolog, akkor.. nos, még mindig egy gyorsbüfé közepén vagyunk. Bár fejben már így is rengeteg pornófilmet leforgattam ezen a hellyel, éppen ezzel a pincérnővel, de sajnos sehol nem látok kamerákat, pedig most tényleg beindulhatna a karrierem.

Érdekes, hogy az emberek mennyire felfigyelnek rám, amikor meglátják a szőke fejem. Ha például hagynám, hogy meglássák a barna hajam, már rég beleolvadtam volna a tömegbe. Ez pedig bármennyire is jó dolog néha, nekem nem fontos. Néha szeretem látni, ahogy egy-egy idősebb ember kisebb sokkot kap a hajamtól. Pedig ha jobban belegondolok… nem rózsaszín, nem kék, nem zöld… csak szőke. Így nem tudom megérteni, azokat a pillantásokat… Bármit is gondolnak, amikor rám néznek. Rendben van, hogy az embereknek megvan a saját véleményük, meg hogy szólásszabadság, és a többi hülyeség. Én is szeretem megmondani az embereknek, hogy mekkora barmok, ez természetes. De mint azt esetek többségében most sem igazán tudok rájönni mire is akartam kilyukadni ennek a gondolatsornak a végén.

Persze én is jártam iskolába, mint minden gyerek. Csak azok közé tartoztam, akik kicsit sem szerettek egész nap a padban ülni, és hallgatni a tanár monoton darálást, ki tudja miről. Egyetlen tantárgy volt, amit mindig is imádtam, bár ez is csak egy készségtárgy. A torna. Imádtam például, amikor alsóban kiütőst játszottunk, és végre pofán tudtam dobni az összes kis vézna parasztot. Az ilyenek után nem nagyon foglalkoztak vele hogy tanulok, vagy hogy mit csinálok az órán. És ez nekem nagyon is jó volt. Bár valamiért az ilyen napokon kétszer olyan sűrűn hívtak az igazgatói irodába, mint normálisan. Ami igazán felesleges volt, hiszen ki ne tudná bemagyarázni, hogy egy tíz éves gyerek még nem tud olyan jól célozni a labdával. Így nem csoda, ha véletlenül mindig kicsit a megszabott terület fölé csapódott be a labda. Azokat az éveket nagyon élveztem.

Persze nem azt mondom, hogy most véget akarok vetni az életemnek, mert nem tanultam tovább, és kidobtak a szüleim. Egyáltalán nem így van. Tényleg nem tanultam tovább, és tényleg kidobtak a szüleim, de saját döntés volt. Mert a francnak van kedve ott üldögélni az iskolapadban, és könyvekből megtanulni hogyan kell összerakni egy autót. Amikor szerintem sokkal többet tanul az ember, ha megy, és dolgozik. Már ha van mit…

- Mikki vagyok – mutatkozok be vigyorogva. Őszintén szólva soha nem tetszett a nevem, mert inkább adnám egy lábtörlő méretű kutyának, mint hogy a sajátom legyen, de egy idő után meglátja benne az ember a szépséget. Illetve, hogy mennyire praktikus, ha be kell valakinek mutatkozni, amikor valami csoda folytán annyit ivott az ember, hogy beszélni sem tud. Szerencsére ilyen helyzetben már elég régen voltam. Másnap pedig azt is megbántam. Már csak a fejfájás miatt is. – Mikki Lehtinen – mondom még a végén, kicsit James Bond-osra véve a figurát.

- Üvegeset… ha lehet Tuborgot. És nem, tényleg nem jöhet szóba az alkoholmentes. – A végére megint el kell vigyorodnom. Legtöbbször váltogatom, hogy mit is iszok, és nem vagyok valami hatvan éves máj problémás alkoholista, hogy koktélokat igyak. A minőség, a mennyiség, és a… fogalmam sincs mi számít még az alkoholnál. Pedig régen kívülről fújtam. Mégis csak rombolja az agysejteket… ha még ezt a keveset lehet. – De mit is mondtál, mikor végzel?