erdészház | rejtélyes eltűnés.

Tárgy: Re: erdészház | rejtélyes eltűnés. Pént. Aug. 24, 2012 6:50 am

mindenkinek
Hiába terveztem meg ezt az egész nyaralást – amely egyébként pihenésnek indult – napról-napra, óráról-órára, akárhogy is be szeretném tartani a programot, nem jön össze. Először az a forgalmi dugó, azután jött a lift, amelybe beragadtam egy kreténnel együtt, most pedig ez a telefonhívás. Egy már biztos; ez a kiruccanás meg van átkozva! Főleg, ha úgy vesszük, hogy már eltelt egy hét mióta itt vagyok én pedig alig csináltam valamit. Még a helyet sem fedeztem fel teljes egészében..
Apropó telefonhívás. Mi az, hogy egy idegen felhív és azt mondja menjek az erdőbe, ahol találok egy erdészházat, ott majd meglepetés vár rám!? És a döbbenetes az, hogy az egészet úgy adja elő, mintha a születésnapom nem lett volna megtartva, most pedig itt a kárpótlás. Nyilvánvaló, hogy egyszerű tréfa az egész, nincs itt szó semmiféle kárpótlásról vagy utó-születésnapról. Lehetetlen!
A leghihetőbb ebben a sztoriban az lenne, ha kiderülne; valami felelőtlen kölykök hívogatnak ismeretlen számon az – talán nem is ebben a településben található – otthonukból, természetesen szülői felügyelet nélkül. Itt büntetnek egyáltalán emiatt? Hát remélem..
Mindenesetre, ha valaki tényleg azt akarta, hogy odamenjek ahhoz az erdészházhoz, sikerrel járt, mert felkeltette az érdeklődésemet. Mi lehet ott? Ki lehetett az, aki felhívott? Pont engem. Pont ma. Pont ilyenkor. Valószínű, hogy azt akarja, hogy odamenjek, egyedül. Számára sajnálatos módon, az előző mondatnak csak az egyik része fog teljesülni. Elmegyek, de nem egyedül. Annyira én sem vagyok buta, hogy elhiggyem, ezt a mesét. Gondoljunk csak bele, mégis mi történhet, ha elmegyek egyedül, a sötétben, egy olyan helyre, ahol általában a madár se jár. Az első variáció, hogy senkit sem találok ott, hiszen az egész csak telefonbetyárkodás volt, a második variáció pedig ennél sokkal, de sokkal súlyosabb. Ugye nem kell kifejtenem, mire is gondolok pontosan? A második variációnak természetesen létezhetnek mellékágai, melyek mind krimibe illőek.. Érdemes meggondolni mielőtt elindul az ember erre a „találkozóra”, nem igaz?!

Későre járt, mi pedig már majdnem odaértünk. Egy ideig nem hallatszott semmi, és semmi fény nem volt a közelben. Csak az autó előre néző lámpái világították meg a rendezetlen, keskeny utat, mely az erdő szívébe vezetett. Elvileg ott van az a bizonyos ház..

Tárgy: Re: erdészház | rejtélyes eltűnés. Pént. Aug. 24, 2012 7:27 am

Szinte pontosan tudom, hogy mi fog ott várni. Érzem legbelül, és nem akarom, hogy igazam legyen, de… egyszerűen csak ott van a csontjaidban. Nem akarok újabb holtestet látni, megint a kamerák elé állni, és egyszerűen csak közölni mindenkivel, hogy „dolgozunk az ügyön”. Mert… így van, igen, így van, de őszintén szólva… senki nem tud semmit. És… bár közel sem a helyi rendőrségnek dolgozom, most mégis iderendeltek, hogy megnézzek valakit, aki napok óta nem válaszol a hívásokra, és… szerintük csak elutazott. Persze… mindenki pontosan tudja, hogy hogyan is van ez.

Halkan sóhajtottam, és vettem még egy kanyart balra, aztán leállítottam a motort. Ennél közelebb nem kerülhettem a házhoz, és bár innen még pont nem látszott, tudtam, hogy nem kell sokat gyalogolni, és máris ott leszek, hiszen csak egy kanyar miatt nem látom, pedig szinte itt van az orrom előtt. Kiszálltam a kocsiból, és megkerestem a nagy elemlámpát, mert bár nem szándékoztam sokáig maradni, eléggé hamar esteledett, és egyébként sem érkeztem túl korán.

Volt még ma egy csomó dolgom, helyszíni elemzés, el kellett mennem a hullaházba, és… a már szinte szokásos kis csatározások Yekaterina-val. Már kezdek hozzászokni, hogy mindenhol megjelenik, és… nagyjából mindenről tud. Talán… többről is, mint kellene.

Megráztam a fejem, mert a legkevésbé arra van most szükségem, hogy nőkre gondoljak – de még milyen nőkre, de… akkor sem, most fontosabb dolgom van. Bekopogtam a házba, majd egy párszor kiáltottam a tulajdonos nevét, de mivel senki nem válaszolt, a ház pedig nyitva volt, így… csak bementem. Nem volt ott senki, se élő, se holt… És ekkor hallottam meg egy érkező autó zaját. Ki jön ide ilyenkor?

Tárgy: Re: erdészház | rejtélyes eltűnés. Szomb. Aug. 25, 2012 6:32 am

each day is a gift

and not a given right

Mikor megérkeztem a szigetre két napja azt hittem minden simán fog menni, de már az elején bonyodalmak voltak, aminek személy szerint igen csak nem örültem. Az első, hogy a motorom már a reptéren elkeverték és egy másik gépre akarták feltenni így várnom kellett egy napot mire eljutott hozzám. Aztán a szállásunknál, az elején egy teljesen rossz szobába irányítottak, holott egy luxus lakosztály volt lefoglalva már jó pár hónappal ezelőtt, minket pedig egy sufnira emlékeztető kis hotelszobába tereltek. Persze minden megoldódott idővel, de azért nem volt a legjobb problémákkal kezdeni az úgynevezett „nyaralást”.

Ma pedig már vagy ezerszer hívtam a helyi erdészt, de nem veszi fel sem nekem sem másnak a stábból. Ez igen rossz nekünk, mert az egyik erdei kis házikónál volt betervezve a fotósorozat egyik része, amihez pedig kellett az erdész engedélye, hogy szolgálatunkra bocsájtsa. Mindig is önálló voltam így bementem a helyi rendőrségre, hogy megérdeklődjem, merre találhatom meg az erdészt, mivel fontos megbeszélnivalóm lenne vele. Először megadták a lakcímét, de mivel a lakásán nem találtam így kénytelen voltam az erdőben a kis erdészházban megkeresni.

Felvettem a kedvenc motoros szerelésem a fekete bőr nadrágom, egy fehér felsőt majd fölé a bőrkabátot, végül betettem a fülembe a fülhallgatókat és elindítottam az iPodomon a lejátszást. Fejembe húztam a bukósisakot majd elindultam abba az irányba amerre mondták, hogy megtalálom az erdőt és az erdészházat. Közben a fülemben dübörgött a Linkin Park egyik száma. Az erődbe vezető út kétfelé ágazott és sajnos a rövidebb út nem volt éppen a legalkalmasabb egy pályamotornak, ezért kénytelen voltam kerülőt keresni. Így bele telt egy kis időbe mire beértem a táblák alapján az erdészházhoz vezető bekötőútra. Lelassítottam majd megálltam, körbenéztem majd észrevettem, hogy néhány méterre egy autó is érkezett. Úgy látszik, nem csak nekem lenne mondandóm az erdészhez.

Leszálltam a motorról majd a karomra húztam a bukósisakot, azért azt még sem hagyom csak úgy ott, majd elindultam előre megkeresni az erdészt Szükségünk van arra az engedélyre, így nem volt igazán más lehetőségem, meg kellett keresnem az embert mininél hamarabb, bár lehet nem ez a későesti időpont kellett volna választanom erre...

tag: EVERYONE - words: 343 - notes: ROUND 1 - outfit: OUTFIT

Tárgy: Re: erdészház | rejtélyes eltűnés. Vas. Aug. 26, 2012 1:48 am

- Nem. Én az elején szóltam, hogy mások állatai vagy gyerekei mindig megsérülnek vagy eltűnnek mellőlem – dohogom a telefonba, miközben nagy nehézségek árán átmászok egy kidőlt farönkön. Sóhajtva nézek körül, hátha megpillantom a fekete kutyát, ami az előbb még ott ült mellettem a kocsinál, de mostanra már sehol sincs.
- Sajnálom, hogy ezt is örökölted tőlem – hallom apám hangján, hogy jót mosolyog a helyzeten, ami jelenleg engem, cseppet sem vidít fel. Ha nem találom meg azt a dögöt, akkor oda a fizetésem, márpedig, nekem szükségem van arra a pénzre. Ha nem kapom meg, akkor oda a koncert, oda a cigi adagom a jövő hétre és még sorolhatnám…
- Na, jól van. Most leteszlek, megköszönném, ha megkérnéd a kettesszámú nődet, hogy ajánljon be valami munkahelyre – az órámra pillantok, van még kerek kettő órahosszam, hogy megtaláljam Flopit. Csodálatos.
- Ne hívd így -
- Szia, Apa -
Visszasüllyesztem a zsebembe a készüléket is gyorsítok a lépteimen. Nem szokásom félni a sötétben, de most mégis valami furcsa érzés kerít hatalmába. Inkább elkezdem halkan dúdolni a Jet-től az Are you gonna be my girlt, mivel hirtelen más értelmes szám nem jut az eszembe, de ez tökéletesen megfelel arra a célra, hogy a gondolataimat a hátam mögött ólálkodó gonosz gyilkosról vagy éppen vérfarkasról, egy bizonyos szőke hajú Adoniszra terelje. Sokkal jobb.
- Flopi – kiáltom, de semmi csak a levelek és ágak recsegése a talpam alatt, ahogy egyre beljebb haladok az erdőben. Fogalmam sincs, hogy mióta sétálgathatok már itt, meg mennyire távolodtam el az autótól. Csak azt tudom, hogy soha többet nem vállalok semmilyen munkát, amiben benne van az, hogy vigyáznom kell valakire. Soha.
Egy ház körvonalai rajzolódnak ki a szemeim előtt. Megkönnyebbülten felsóhajtok, hála Istennek, talán tudnak valamit a kutyáról. Vagy ha nem is, akkor útba igazíthatnak, hogy merre menjek, hogy visszaérjek a főútra. A tájékozódási képességem az erdőkben megközelíti a nullát. Még akkor is, ha 21 éve élek ezen a helyen.
- Elnézést – mondom hangosan, hogy ne ijesszem meg annyira az alakot, az ajtónál. Közelebb érve, azonban felismerem a formás feneket meg a test többi részét is.
- Nahát, Brian. Szerbusz – elvigyorodok és megállok mögötte pár lépéssel.
- Nem láttál egy körülbelül ekkora – a kezeimmel próbálom behatárolni a kutya méreteit – fekete kutyát, piros nyakörvvel?

tag: mindenki + brian words : tudja a *** notes: banana

Tárgy: Re: erdészház | rejtélyes eltűnés. Vas. Aug. 26, 2012 3:07 am

- Az olcsó fű nem jó.. - magyarázom komolyan a mellettem gubbasztó szivárványszínű madárkának. Már nem is emlékszem rá, hogy az óriás mókus után, vagy előtt jelent-e meg, de most nem is nagyon érdekel, hiszen legalább van kivel társalognom. Még ha ez egy szivárványszínű kis madárka is. Nem tudnám megmondani, hogy milyen fajta, csak, hogy nagyon tetszik nekem. Szomorúan könyvelem el, hogy megint nem hoztam magammal valami dobozt, vagy ahhoz hasonlót, hogy haza tudjam vinni, és ott is ilyen kellemesen eltársalogjunk. Mert igazán jó lenne, ha nem csak a szomszéd kiabálását kellene hallgatnom. Talán pont ezért jöttem ebbe a csodálatos erdőbe. Nem mintha először jönnék ide füvezni. Már nem tudom mikor találtam ki, hogy itt biztos nem fognak megbüntetni, amiért szebbnél szebb dolgokat kiabálva járkálok, de.. bejött. Itt egy rendőrrel, vagy erdőőrrel sem találkoztam még. Vagyis ott van az erdész, akivel elég sokat találkozok, és beszélgettünk is már. Most is látszik a fák lombjai között a háza... Talán be kéne néznem hozzá, nem vette fel a telefont, amikor hívtam. Körülbelül tizenkilencszer.

Talán nem a legjobb ötlet az erdő közepén, egyedül üldögélni. De hát.. ha meghalok, legalább látni fogja ez a jópofa kis szivárványmadár. Próbálom törni a fejem, és valami nevet kitalálni neki, de semmi nem jut eszembe. Jellemző. Megreccsen mögöttem egy ág, de hátranézve nem látok semmit, a következő pillanat meg már az, hogy egy fekete kutya repül felém, és az arcommal sikerül is elkapni. Levakarom magamról, és kiköpködöm a szőrcsomókat, aztán próbálom kicsit jobban is megnézni ezt a dögöt.. - Ugye nem fogsz emberré változni? Vagy megenni.. - összeszűkített szemekkel méregetem, de semmi hajlandóságot nem mutat, hogy Sirius Black legyen belőle, vagy átváltozzon földönkívüli őrzővédővé, így fejben ártalmatlannak nyilvánítom, és inkább leteszem, mielőtt lenyalná a bőrt is az arcomról. - Aztán most már ne hagyj itt, te leszel a gyilkosölő vérebem... - Azért kicsit el kell gondolkoznom rajta, hogy az erdész mikor itt vett ilyen kutyát.. de egy ekkora szőrpamacs képtelen lenne még ráugatni is akárkire.

De a madárkám már elrepült, így inkább szomorúan - meg a kutyával - elindulok az erdész háza felé, hátha mégis otthon van, csak nem hallotta a telefont. Vagy nem akarta meghallani. Teljesen mindegy is lenne, ha nem ezen a csodálatos, de rengeteg hallottal rendelkező szigeten lennék. Viszont most már van egy rémisztő vérebem.

- És? Mi hozott az erdőbe? - kérdezem kíváncsian a kutyától, miközben átcsörtetek valami viszonylag gyanús, de kicsit sem halálos növényen. A kérdésért cserébe kapott egy vakkantást, ami nekem édes kevés válasznak, de ha nem szeretne velem kommunikálni, azt teljesen megértem. Én sem állnék szóba idegenekkel, akik az erdőben füveznek, de.. ha már össze nyalogatta az arcom, igazán ugathatna kicsivel többet is. De most már mindegy, értettem én. Nem szeret engem. Ezt az is bizonyítja, hogy amint az erdészházat körülvevő tisztásra érünk, elkezd ugatni. Bár lehet, hogy csak most akar nekem válaszolni. - Fogd már be, te törpepitbull - szólok rá ingerülten. Az hiányzik még nekem, hogy idehívjon valakit.. bárkit.

- - - - - - - - - - - - - - - - -
words: jó kérdés
tag: mindenki
music: drága telefonom zenetára
notes: the night is dark..

Tárgy: Re: erdészház | rejtélyes eltűnés. Vas. Szept. 09, 2012 2:08 am

Az érkező autó zajára kipillantottam az egyik konyhai ablakon, kicsit félrehúzva a függönyt, és kissé csalódottan kellett megállapítanom, hogy amennyire nem látni felfelé attól a helyről, ahol én is megálltam, pont ugyanannyira nem látni innen se oda. Meg akartam tudni, hogy ki érkezett ide, ilyenkor vagy, hogy egyáltalán mi dolga van itt, és mivel le se tagadhattam volna, hogy itt vagyok – az autóm minden bizonnyal elárult -, ezért tovább folyattam a helyiségek átnézését, de… semmi gyanús dolgot nem láttam. A fürdőben ott voltak a minden nap használatos dolgok, a fogkefe a tartójában, a fogkrém hanyagul a csap mellett feküdt. Semmi nem utalt arra, hogy innen valaki elutazott, vagy… esetleg valami más okból nem tartózkodik itthon. A hűtőben még egy kis felvágottat is találtam, igaz, hogy kenyér az már láthatóan régi volt. De ez nem hiszem, hogy annyit számítana, az… néha még nálam is megszárad.

Kisétáltam, és szétnéztem a közeli kis fából tákolt kis épületben, ami mint kiderült, egy amolyan tároló helyiség féle volt, hiszen találtam ott fűrészt, szerszámokat, csavarokat, csupa olyan dolgot, amivel nem meglepő, hogy ha egy férfi házában találkozol. Ha az pedig történetesen egy erdész, akkor meg egyáltalán nem az. Visszasétáltam a teraszra, és tovább folytattam a nézelődést, hátha meglátok valamit, amikor meghallottam egy ismerős női hangot, és megfordultam.

- Szia... – elmosolyodtam, amikor megláttam, hogy ő az, és már jött is volna a kérdés, hogy mégis mit keres itt ilyenkor, amikor újra megszólalt, és ez egyben mindent megmagyarázott. Gyorsan körbepillantottam, majd megráztam a fejem. – Nem, nem láttam… éppen az erdészt keresem, nem találkoztál vele? – felvontam a szemöldökömet, és közben azért megállapítottam, hogy egyre csinosabb ez a lány. – És… nem kellene egyedül mászkálnod az erdőben ilyenkor, veszélyes lehet – mondtam neki kicsit megrovó hangon. Gondolom, az apja nem dicsérne meg, ha pont akkor történne valami a kicsi lányával, amikor én itt voltam a közelben.

- Ez viszont… kutyaugatásnak tűnt, szerintem – félrebillentettem a fejem, majd lesétáltam a teraszról, és újra körülnéztem a kis rétszerűségen, ami körülvette a házat. – Azt hiszem, valaki megtalálta – mutatok a kutya irányába, aki egy fiatal férfi körül ugat, és visszapillantok Skye-ra. Egy kicsit hátrébb lépek, mikor megpillantom, hogy pont mögötte közeledik egy nő, dögös bőr ruhában, motoros sisakkal a karján. Hirtelen mennyien lettünk itt… És, az még mindig nem derült ki, hogy kiérkezett kocsival. Mert bent én biztosan, hogy autót hallottam.